Most értem haza.Brrr...
nagyon átfagytam,bár csizma,kesztyű,sapka,sál,minden volt rajtam.Ahogy kiléptem a házunkból(a szüleim még aludtak, hagytam nekik levelet,hogy elmentem(jókislány vagyok:D)Elindultam.
Még sosem láttam ilyen nyugodtnak, csedesnek a mi folyton nyüzsgő,pörgős városkánkat.
Minden fehérbe borult.Mintha a hó egy hatalmas hangtompítóval fedte volna le a várost.
így hát (derűs gondolatokkal a fejemben)elindultam.
Annyira felemelő volt végigmenni a fehér városon, minta nem is város lett volna.Hanem falu.Vagy egy csendes kis kertváros.
Senki sem sietett sehova.Mindenki kedves volt egymáshoz,és senki sem tolakodott, nyomakodott,és üvöltözött a másikkal.
Azthiszem a hó és az ünnepek mindannyiónkra nagyon jó hatással van.
Nade térjünk vissza a sétához.Én maximálisan amellett vagyok, hogy karácsonynak nem az ajándékozás a lényege.De most mégis, ezen elvemet meghazudtolva vetettem bele magam a karácsonyi vásárok,bevásárlóközpontok akciói és a forralt bort és kürtőskalácsot áruló kocsikkal telerakott terekbe.
Kezdjük talán a nagymamákkal.Saját tapasztalatom szerint a nagymamák legfőbbképpen unkokájuk sajátkészítésű bigyóiknak örülnek a legjobban.Okés.Akkor a kézműves-boltok felé veszem az irányt.
Szeretem a kézműves-boltokat.Annyira titokzatos számomra, hiszen amint bemegyünk, ajándékozási lehetőségek milliónyi lehetősége tárul elénk.Itt egy szalvéta,ott egy szalag.Szóval sosem tudjuk előre, mit fogunk készíteni a végén, hiszen mindíg eszünkbe jut egy másik újabb ötlet.Úgyhogy megvettem a szükséges hozzávalókat(az ajándék titok;))
Hát ez megvan.most jöjjenek a kereszt szülők:hm....
Ez most személyiségfüggő dolog,hiszen nem lehet ezeket az ajándékokat bekategorizálni.Szóval ez még várat magára.
Akkor szülők....öh...húha najó,akkor majd azt is később:D
Haha,azt hittem ez könnyű lesz.De mégsem.Inkább indulok haza...
