Fura hely az a kórház. Ha egy dolgozatban lenne fogalommeghatározás, nem is tudnám leírni.
Az ember azt gondolná, hogy ott kipihenhetné magát, mert ott nyugi van, és dejó.De nem. Nem nyugtató, és cseppet sem vicces.Amikor az ágyadon fekszel,rákötve egy fél literes löttyre, és azon gondolkodsz, hogy mit rontottál el,hirtelen minden hétköznapi dolog olyan felemelőnek és hihetetlennek tűnik. Amikor már kiállt a karod,mert 10 órája nyújtva tartottad és felkelsz arra, hogy a szomszéd ágyon megfordulnak, nem nyugtató.És cseppet sem pihentető.
Úgyhogy becsüljük meg, azt amink van. Mégha az a leg hétköznapibb, legapróbb dolog is.
