Amélie irigylésre méltó élete

Jean-Pierre Jeunet rendezte ezt a remek filmet, a történetet nem írom le, inkább nézzétek meg, vagy keressetek rá wikin, higgyétek el nagyon megéri.

A film története nem bonyolult, senki ne számítson Vihar Szigetek konspirációra, és Shakespeari drámákra, ám annyit el lehet mondani a filmről,hogy ez bizony egy romantikus film.

De nem ám a mindenféle eddig megismert romantika, a-a. Ez a történet egy olyan atmoszférát hozott létre, olyan a szerkezete, amely után ha valaki igazán beleélte magát, órákig még narrálni fogja az életét, mégha elmegy a wc-re, akkor is. Mert Amélie élete úgy van porcikákra szedve,ahogy azt még egy filmben sem láthattuk. Biztos vagyok benne,hogy mindenkinek megvannak azok az apró örömök az életben, amiket nagyon szeret. Például személy szerint imádom, ha egy nyári hajnalon egy sátorban kelek fel, evés közben mindig iszok, és különös élvezettel tölt el a szemöldököm kiszedése. Nem szeretem viszont, hogyha lassan mennek előttem az utcán, és ha beázik a cipőm.
Nos ha ez a leírás az imént nem tetszett, akkor nem ajánlom a filmet :D Mindenki különleges, mindenkinek megvannak a maga bogaras szokásai, és a főhősünk a legköülönlegesebb mind közül.
Úgy talál rá a szerelemre, amilyen különös módon udvarol Ninonak, annak a szintén különc srácnak,

akinek viszont szenvedélye a fotóautomaták környékén széttépett fényképeket rekonstruálni és azokat egy fotóalbumba gyűjteni.

Visszaolvasatam ezt a bekezdést, és nem hiszem el én sem, de tényleg így van.

A film enyhén zöldes fényelése, az arcközeliek, a filmzene mind mind annyira jól passzolnak ehhez a különc történethez, hogy az már nem emberi. Rádásul a film annyira francia, hogy az embernek kedve támad ott élni.

Mindenképen ajánlom ezt a mikroközösséget bemutató filmet, egyszerűen fordulatgazdag és a hangulata arra késztet, hogy kiüljünk egy jó francia bort elkortyolgatni az erkélyre.

Iwan Rheon recognition poszt

Alapadatok, amik senkit nem érdekelnek, ezért úgy döntöttem nem írom le ezeket.

 Ez a srác mindannyiunk számára Ramsay Boltonként (Havas Ramsay) lett ismert, ám azért vetemedtem eme cikk megítására, ugyanis a GoT-on kívüli teljesítményét nézve, szomorú,hogy Ramsayként vált ismertté, a köztudat és közélet által így lesz kategorizálva is, és így lesz megbélyegezve, sőt már meg van mindez,  és úgy is fog fentmaradni, mint ahogy láttuk Dan Radcliffe küzdelmeit a Harry Potter-címke alól való kitörés érdekében.

Nézzük csak!
Iwan Rheon a Wales-i Cardiffben született.

De kik is azok a Wales-iek?
Wales egyike az Egyesült Királyságot alkotó négy tagországnak.
Külön nyelvvel rendelkeznek, amely a kelta nyelvcsaládba tartozik, és nem összekeverendő az angol walesi nyelvvel, bármit is jelentsen ez a wikipédia szerint. Wales híres a hárfásairól és férfikórusairól. Mazie Mackenzie a kockás pulcsis sziámi is onnan jött. Egyébiránt meg sárkányok.


De elég a társadalmi és kultúrmorzsákból, én sem ezért jöttem!

Nos Mr.Iwan munkásságára rátérve, haladjunk időrendben, bár csak a szerintem fontos állomásokat fogom megemlíteni, minden másra ott az internet.

Első állomásunk:

MISFITS

A Misfits személyes kedvenc sorozatról majd nyitok egy külön cikket, hogy miért is tökéletes az a sorozat, egyelőre vegyük gorcső alá Simon Bellamy szerepét.
Mint ahogyan azt már kitalálhattátok kedves Iwan formálta meg a szerepet, de még hogy!
Simon egy visszahúzódó srác, akit azért ítéltek közmunkára, mert egy estén fel akarta gyújtani egy iskolai bullyának(bully=zaklató) a lakását. A kaput az tette be szegény Simonnál,hogy azon az estén egy másik Simont akart meghívni a srác, de az SMS-t neki küldte el, meg a buliból is őt küldték el. Magyarán szegény srác szociálisan láthatatlan. Nos ha bárki szeretné megnézni a Misfitset, spoilereket nem írok le, csak annyit,hogy ennek a láthatatlanságnak később még szerepe lesz. A történettől független viszont a karakterfeljődés, amin Simon átmegy. Egy félénk visszahúzódó imádnivaló világi cukorgombóc srácból, aki akárhányszor megjelenik a képernyőn, mindkét nem
tagjaiból  csak egy együttérző "aaaw"-ot vált ki, nos ebből fejlődik ki egy magabiztos végtelenül romantikus srác, aki a barátnője (igen, lesz neki) mellett áll, végletekig szereti, és bármit megtenne érte. Személy szerint a harmadik évad végére már-már férfiideállá nőtte ki magát a szememben a karakter.Vagány, sportos magabiztos mindennapi hős, akihez a lányok általában már benőtt fejjel férjhezmennek. Simon megformálásához nem kevés tehetség, na jó meg arcfelépítés is kellett, amivel kedves Iwanünk rendelkezett. A forgatókönyvírók úgy emlékeztek vissza a castingra, hogy amikor Iwan belépett, már meg is volt a Simonjuk. És igen, a karakterfejlődést a frizura változása is indikálja.

DINARD

Mr. Rheon annyira tehetséges, hogy még a számos filmes és sorozatbéli vendégszereplése mellett még zenész is bizonyám! Eza hihetetlenül tehetséges Handsome Shark egy darab akusztikus gitárral a kezében még Walesi nyelven is énekel (amelynek szövegét először hallva, a kifinomult Angolos fülem nem akart hinni a szemének).

Stílusilag egy kávéházi akkusztikus sessionnek mondanám, de akardan olyan számai is, amiben más elemek szintén megjelennek, ilyenek a country betét a "Diaries"c. számában, vagy az enyhe dobgép a "Top of the road"-ban. Első fellépései akkusztikus ún. sessionok voltak, egy akkusztikus gitárral a nyakában bevette az angol rádiók stúdióit, mégpedig a Changing times c. EP-jének dalaival. Legfrisebb EP-je viszont a Bang!Bang!, azon négy szám található....a többire rá lehet keresni.
A húzó szám az EP-n a Bang!Bang! mely egy bárban való találkozásról szől, ahol a srác meglátja a lányt, első látásra love, vagyis inkább vonzalom, leírja,hogy a srác gyengeségéból adódóan nem tud ellenálni a lánynak, mégis ugyanezen gyengeség okozta,hogy a szám végén hagyja a helységből távozni csodálata tárgyát.
Eddigi legnagyobb dobása és alkotása a nagylemeznek is nevezhető Dinard, amely a nevét Iwan Dél-Franciaországból származó barátnőjének a szülővárosáról kapta. Az albumon hasonló szerelmi témákkal találkozhatunk, az élet mélységéről való fejtegetések, és metaforák bőséggel vannak jelen a dalszövegekben. Nagyon deep az egész, de ha valaki még nem is a szöveg miatt hallgatja, akkor is elismerendő az a dallam amit hatalmas tehetséggel komponáltak meg.
Arról nem is beszélve, hogy  a "Rhodd"c. szám Walesi nyelven énekeltetett.

TRÓNOK HARCA

Tuudomtudom, a cikket ezzel kezdtem. Ám itt mégis valami másról lenne szó.
Mr.Rheon színészi tehetsége igazán itt csillan meg ebben a sorozatban, ugyanis aki megszokta már Simon Bellamy imádnivalóan bociszemű karakterét, ugyanazon emberek ha leülnek a Tv elé, és bekapcsolják a Game of Thrones-t, na meglepődnek haj de nagyon. Havas Ramsay egy kegyetlen kis zavaró férfi szaporító szerv, akit még a magboldogult Joffrey-királynál is jobban utáltunk.
Kitérnék tehát a két karakter közötti kontrasztra, és arra, ahogy cikkünk főszereplője megcsillantotta nem kis tehetségét azzal, ahogy megutáltatta velünk azt a kis fattyút a sorozatban, a másikban meg megszerette velünk a szociálisan láthatatlan elveszett báránykát.

Nos, ez volt tehát az Iwan Rheon elismerő cikk ^^

London az új New York

Nos, egy régi bejegyzésemben a Nagy Almát találtam a világ legizgalmasabb városának.

Ma már azt hiszem ez a város Budapest, de nem is ez a lényeg.

A világ legmenőbb városa számomra már London. Az ország pedig a nagy UK, God Save The Queen ésatöbbi.

Először is az Angol modor a legnagyobb kuriózum (igen, tudom,hogy ott a tea de az első sorban Indiában őshonos, ha valaki jobban utána akar nézni ennek, javaslom a "Bostoni teadélután" kifejezésre rákeresni, és ott is előtérbe helyezném a szállítmány származását)
Mégpedig a feltétlen udvariasság és nyugalom. Hihetetlen. A monokli, a porcelán teáskészlet, és a hidegvér bármilyen körülmények között valami olyan Angol nemzetre jellemző sajátság, amelyet nem igazán lehet elkerülni, és nem lehet nem csodálni.

Másodszor is, II.Erzsébet.
Második
Erzsébet.
Az a csodálatos asszony túlélt számos amerikai elnököt, és ő az angol királynő, mégis hihetetlenül cuki és értelmes közéleti személyiség.

Harmadszor is a United Kingdom zászlaja
Union f*cking Jack. Bármilyen használati tárgyat, vagy elméleti dolgot, amire ez van nyomtatva, hálás köszönettel veszek!!




 Harmadszorra ott van a Monty Python, akiknek egy generációnyi kiváló egyéniség köszönheti a humorérzékét.
Ők voltak a tipikus Angol humor úttörői, és mintegy pionírként fecskendezték apránként a
köztudatba a meztelenség, a spontánság és az enyhén dadaista mozaikok kicsiny humoradagjait.
 A mai napig aktívak, pedig jócskán már eljárt felettük az idő, és tavaly közvetítették élőben a Magyar mozikban az utolsó közös, Eric Idle által színpadra álmodott Python-kavalkádjukat.Ezek a Vénségek fáradhatatlanok, és személy szerint biztos vagyok benne,hogyörökké fognak élni!
A mai napig felnőtt-és gyermekkori hőseimként vannak számontartva a kis magánszentélyemben.

A Brit ételekre nem szeretnék sok szót fecsérelni, ugyanis azt gondolom, hogy konyhaügyileg a Magyar még mindig verhetetlen. Közeli forrásból tudom,hogy az Angol konyha annyiból áll napjainkban (Jamie Olivert leszámítva), hogy a készételeket megmikrózva a konzumproletárok múanyag lefóliázott edények fölé görnyedve csodálják meg más nemzetek által elkészített konyharemekek olcsó másolatait egy szolíd elismerő hangfoszlány kíséretében.

Az angliai kocsmákról a régi viszonylatban mindenkinek egy mahagóni lambériás, ízig-vérig füstös, lepukkant focimeccseket közvetítő, a pulton kistányérokban felszolgált sósmogyoró és pintben mért sörök jutnak eszünkbe. DE. A ma fiatal felnőttjei/kamaszai talán szembesültek már a ténnyel, hogy a helyzet napjainkban közel sem ennyire idilli. A vastag pajeszos, pipázós, kutyaugatáshoz hasonlító akcentussal rendelkező kopaszodó és tweeedanyagból készült (jobbesetben bojttal ellátott) golfsapkás, és pocakos angol úriemberek ma már maximum az öregek otthonában hűsölnek, mintsem egy pubban. A mai Londoni pub úgy néz ki, mint a Skins c. kultsorozatban. Vagyis, akár egy Magyar kocsma is lehetne erős túlzással.

Kórház

Fura hely az a kórház. Ha egy dolgozatban lenne fogalommeghatározás, nem is tudnám leírni.


Az ember azt gondolná, hogy ott kipihenhetné magát, mert ott nyugi van, és dejó.De nem. Nem nyugtató, és cseppet sem vicces.Amikor az ágyadon fekszel,rákötve egy fél literes löttyre, és azon gondolkodsz, hogy mit rontottál el,hirtelen minden hétköznapi dolog olyan felemelőnek és hihetetlennek tűnik. Amikor már kiállt a karod,mert 10 órája nyújtva tartottad és felkelsz arra, hogy a szomszéd ágyon megfordulnak, nem nyugtató.És cseppet sem pihentető.


Úgyhogy becsüljük meg, azt amink van. Mégha az a leg hétköznapibb, legapróbb dolog is.