London az új New York

Nos, egy régi bejegyzésemben a Nagy Almát találtam a világ legizgalmasabb városának.

Ma már azt hiszem ez a város Budapest, de nem is ez a lényeg.

A világ legmenőbb városa számomra már London. Az ország pedig a nagy UK, God Save The Queen ésatöbbi.

Először is az Angol modor a legnagyobb kuriózum (igen, tudom,hogy ott a tea de az első sorban Indiában őshonos, ha valaki jobban utána akar nézni ennek, javaslom a "Bostoni teadélután" kifejezésre rákeresni, és ott is előtérbe helyezném a szállítmány származását)
Mégpedig a feltétlen udvariasság és nyugalom. Hihetetlen. A monokli, a porcelán teáskészlet, és a hidegvér bármilyen körülmények között valami olyan Angol nemzetre jellemző sajátság, amelyet nem igazán lehet elkerülni, és nem lehet nem csodálni.

Másodszor is, II.Erzsébet.
Második
Erzsébet.
Az a csodálatos asszony túlélt számos amerikai elnököt, és ő az angol királynő, mégis hihetetlenül cuki és értelmes közéleti személyiség.

Harmadszor is a United Kingdom zászlaja
Union f*cking Jack. Bármilyen használati tárgyat, vagy elméleti dolgot, amire ez van nyomtatva, hálás köszönettel veszek!!




 Harmadszorra ott van a Monty Python, akiknek egy generációnyi kiváló egyéniség köszönheti a humorérzékét.
Ők voltak a tipikus Angol humor úttörői, és mintegy pionírként fecskendezték apránként a
köztudatba a meztelenség, a spontánság és az enyhén dadaista mozaikok kicsiny humoradagjait.
 A mai napig aktívak, pedig jócskán már eljárt felettük az idő, és tavaly közvetítették élőben a Magyar mozikban az utolsó közös, Eric Idle által színpadra álmodott Python-kavalkádjukat.Ezek a Vénségek fáradhatatlanok, és személy szerint biztos vagyok benne,hogyörökké fognak élni!
A mai napig felnőtt-és gyermekkori hőseimként vannak számontartva a kis magánszentélyemben.

A Brit ételekre nem szeretnék sok szót fecsérelni, ugyanis azt gondolom, hogy konyhaügyileg a Magyar még mindig verhetetlen. Közeli forrásból tudom,hogy az Angol konyha annyiból áll napjainkban (Jamie Olivert leszámítva), hogy a készételeket megmikrózva a konzumproletárok múanyag lefóliázott edények fölé görnyedve csodálják meg más nemzetek által elkészített konyharemekek olcsó másolatait egy szolíd elismerő hangfoszlány kíséretében.

Az angliai kocsmákról a régi viszonylatban mindenkinek egy mahagóni lambériás, ízig-vérig füstös, lepukkant focimeccseket közvetítő, a pulton kistányérokban felszolgált sósmogyoró és pintben mért sörök jutnak eszünkbe. DE. A ma fiatal felnőttjei/kamaszai talán szembesültek már a ténnyel, hogy a helyzet napjainkban közel sem ennyire idilli. A vastag pajeszos, pipázós, kutyaugatáshoz hasonlító akcentussal rendelkező kopaszodó és tweeedanyagból készült (jobbesetben bojttal ellátott) golfsapkás, és pocakos angol úriemberek ma már maximum az öregek otthonában hűsölnek, mintsem egy pubban. A mai Londoni pub úgy néz ki, mint a Skins c. kultsorozatban. Vagyis, akár egy Magyar kocsma is lehetne erős túlzással.

Felnőtt én

-"Máriám!"
(No nem a szomszéd marikanéni, hanem az a bizonyos nagyasszonyi szűz)-álltam (ültem) megrökönyödve a képernyőm előtt, amikor mindazt a régi, immár poros bejegyzéseket olvasgatva a régi önmagamra leltem. 21 éves korában az ember lánya azt az édes 15 éves kamaszt már egy ládikába zárja, valahová a tudatalattija mélyére.

    Ez a kis kamasz hagyott maga után egy blognyira való elgondolkodtató, magvas irományt, amit végigolvasva visszataláltam az életem egyik állomására, ahol még ártatlanul álltam az alkohol, a karácsony és mint olyan, az élet varázslatos bűvháromszögében. Ez a láda a mai napon kinyílt, és mosolyogva nosztalgiázok önmagamon.
    Azóta már jóval súlyosabb választások elé állított a sors, amire akkor még gondolni sem mertem. A konfliktusok, gyarló emberek és a kemény, rideg bürokrácia világába már nem az az édes kis középiskolás kiscsaj illik.
   Immár úgy érzem felnőttem, amely olyan dolgokkal jár,hogy az ember elveszíti az eszét. Node egyelőre foglalkozzunk a régi gondolatokkal.
   Első sorban öröm visszanézni ezt az online naplót, egyáltalán örülök,hogy megtaláltam ezt a régi URL-t, hozzá is löktem a mostani tumblr-feedemet mert ugye, haladni kell a korral..:D

Csak hogy mindenkit megnyugtassak, a kezdeti nehézségek után a gimnázium lett életem fénypontja (eddig). Blogbejegyzéseim számán is látszik,hogy tetőtől-talpig belecsöppentem a Szabolcsi szociális élet kosarába, idpm sem volt filozofálni az én kis blogom felett.
ÁPDÉTEK AZ ÉLETEMBEN
 -Orvos leszek
 -Mindenkinél drágább férfiú a párom immár három éve
 -Tökletesen elégedett vagyok a világról összegyűjtött minden tudásommal, amit a mai napig is bővítek, és nem szándékozom abbahagyni
 -És az első betonbiztos tanácsom amit az életről saját bőrömön megtapasztaltam, nem más,hogy az ÁLMAIDÉRT KÜZDENI AKÁRMENNYI IDEIG IS TART TELJESEN MEGÉRI. Még akkor is ha közben emberek, helyek közösségek, csoportok morzsolódnak le a mai felgyorsult és facebook-központú társadalmunkban. Ez van emberek, csak az érdekes emberek maradnak fent a szociális hálón!

Rengeteg tapasztalatom van még, amit remélem össze tudok rendesen szedni a fejecskémben és meg tudok veletek (inkább jövőbeli önmagammal) osztani, és ismét fennmaradjon egy darabka a világhálón a mostani énemből.

Vidzs out

Édes nyár!

Már megint Augusztus van!

-Ébredtem fel Augusztus 1-jén.Oh f*ck,mert már csak egy hónap van a legszebb dologból iskolás éveim alatt. Egész megrendítő,hiszen jövőre már az előrehozott érettségikre fogunk tanulni.Sh*t,mert még közel sem voltam azokon a helyeken, ahova nyáron el szerettem volna menni(bár nem panaszkodhatok,hiszen idén már verysok helyen jártam). És lassan véget kell vetnünk a hajnali filmnézésnek, a táborozásoknak,a napozásoknak,a strandnak,és úgy kollektíven mindennek, ami jó volt ebben az évszekban.Fájó szívvel mondhatom,hogy a nyárból már csak egy kicsi van,és mindenki igyekezzen elraktározni télre a nyári emlékeket!!!

R.I.P

Azt hitted téged senki se szeret
Pedig mindenkinek a szíve beleremegett,hogy Gábor nincs többé.
Pedig neked még dolgod volt a földön
Az élet itt lent nélküled csak egy börtön.
Mért mentél el? Istenem,mért vetted el?
Egy jó barát mindenkinek kell!!
Papírra írom mit most érzek,és azt a sok szépetmit együtt éltünk átelfeledni nem lehet..
Még most sem tudom felfogni a dolgothogy te fent s mi itt lent...
De hidd el,egyszer még találkozunk
És akkor majd megvígasztalunk
Nyugodj Békében Dévald Gábor!!