It hurts f**king bad.

Nagyon rossz. Nagyon.
Nem gondoltam,hogy ekkora fájdalommal jár a suliváltás. Rohadtul rossz. Hiányzik a környezet, az osztálytársak, a megszokott minden. Mintha a tudatom egyik fele még mindíg ott lenne. Iszonyatosan hiányzik minden el nem tudom mondani, mennyire.Semmi bajom az új sulival, csak nehéz elszakadnom a régitől. Nagyon nehéz.Imádtam oda járni, és remélem még egyszer legalább visszamegyek egy kicsit. Most új osztállyal megyünk osztálykirándulni, remélem már minden el fog rendeződni.De akkor is hiányzik mindenki. Nagyon.

This is the end

My only friend the end. Itt van a nyár vége(sportolóknak hivatalosan is)
Elkezdődnek az edzések, mindenki nyüzsög, hazaérnek a nyaralásból,Rövidebbek a nappalok.Mindjárt itt a suli.Annyira letört az érzés, hogy többet nem is tudok írni hirtelen.

Édes nyár!

Már megint Augusztus van!

-Ébredtem fel Augusztus 1-jén.Oh f*ck,mert már csak egy hónap van a legszebb dologból iskolás éveim alatt. Egész megrendítő,hiszen jövőre már az előrehozott érettségikre fogunk tanulni.Sh*t,mert még közel sem voltam azokon a helyeken, ahova nyáron el szerettem volna menni(bár nem panaszkodhatok,hiszen idén már verysok helyen jártam). És lassan véget kell vetnünk a hajnali filmnézésnek, a táborozásoknak,a napozásoknak,a strandnak,és úgy kollektíven mindennek, ami jó volt ebben az évszekban.Fájó szívvel mondhatom,hogy a nyárból már csak egy kicsi van,és mindenki igyekezzen elraktározni télre a nyári emlékeket!!!

Lépés

Van, hogy egy döntést muszály meghozni.Bármennyire fáj ez bárkinek is. De van, amikor a döntés meghozatala után döbbenünk rá: mi lesz, ha rosszul döntöttünk? Ha rácáfolnak arra, amit mi sziklaszilárdnak hittünk? Akkor mi lesz?

Érdekes, mert ha valaki a könnyebb utat válsztja, nem biztos, hogy ahhoz a célhoz jut, amelyhez szeretett volna.Bár ez az út sokkal kellemesebb, de annyival több munkával is jár.

De ha a nehezebbet választjuk? Sok gyötrődés árán,és megannyi áldozattal biztos, hogy elérhetjük céljainkat.De megéri-e ez a keményebb út? Vagy megéri a könyebbet választani?

És ha esetleg megbánnánk........nincs visszaút.Nem lehet megbánni, le kell nyelni mindazt, amely döntésünk következményeként ért minket.

Vajon melyik éri meg jobban?

A nehéz kezdettel, de kevesebb munkával végigcsnált út,

Vagy az az út, amelyen ha végigmegyünk, öröm visszatekinteni, bár a cél bizonytalan?

ha majd elmegyek (elégia)

Tudtam.Tudtam már a legelején,
hogy nem lesz pont annak
a csodálatos mondatnak végén.

Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen,
és hogy ott kell hagynom mindenkit,
nem szabad megtörténjen

Annyiszor azt kívántam...bárcsak
hogy miért pont ők...BÁRcsak,
Megint baj lesz...BÁRCSAK!

Látni akarom a történetüket,
tudni akarom,mi lesz velük?
Vajon leszidják majd fejüket?

Biztos.És én tudom,hogy mindezt nem láthatom.
Saját hibámbóé nem tudom mi lesz velük egy év múlva,
de szeretném látni.
És ha meg lenne hozzá a hatalom..

De nem lehet.Így születtem,
ezt a dolgot nem lehet elnyomni,
és nem lehet visszavonni,amivé lettem.

Most végre azt csinálhatom,
amit mindíg szerettem volna,
de egyre bomlok, mint az atom.

Mennyire keserűséges dicsőség ez!
Hogy azt kívánom,hogy
ne kelljen átélnem ezt.

Ez az elég lehangoló vers akkor született,amikor nemrégiben eltörtem a kisujjam,amit műtöttek,és felmerült az a gondolat a családban,hogy sulit váltok,és azt az osztályt, ami kevés idő alatt annyira a szívemhez nőtt ott kell (lehet) hagyjam.Ezeket a hihetetlen érzéeket fejezi ki ez a vers.