Alone in the....the....something

Aki látta valahol az elveszett lelkemet, és vele együtt az érzéseimet,az szóljon.
Nem találom sehol sem őket, és szerintem együtt mentek el, mert nem találom egyiket sem.
Mostanában annyira nem érzek semmit, hogy csak na. Most nem anatómiailag, de a mellkasomban mintha egy sivatag, egy nagyon hideg és jeges sivatag lenne.És abban a sivatagban nagyon sok futóhomok lenne, amibe nagyon könnyen beleragadhatunk, bármerre lépünk.
Igen, így érzem már magam nem egy napja, nem egy hete, lehet hogy(bizony ám!) több hónapja.
Semminek nem tudok örülni.Egy fikarcnyi boldogság sincs bennem. A hétköznapokon persze van rajtam egy ügyes álarc, amit mások magabiztosságnak, vagy boldogságnak neveznek.Ettől az álarctól persze semmi sem látszik az igazi...hát....."érzéseimből"?De ez így van. Semmi nem sikerül,sőt némely emberek hihetetlen helyzetekbe hoznak engem. Csak egy-két olyan ember él ezen a földön(naprendszerben,csillagrendszerben,univerzumban) aki úgy igazán meg tudna érteni.
Mindenki üvöltözik körülöttem-velem.Fingggom sincs,hogy miért.
Igazság szerint szenvedek, mint a kutya.

Édes nyár!

Már megint Augusztus van!

-Ébredtem fel Augusztus 1-jén.Oh f*ck,mert már csak egy hónap van a legszebb dologból iskolás éveim alatt. Egész megrendítő,hiszen jövőre már az előrehozott érettségikre fogunk tanulni.Sh*t,mert még közel sem voltam azokon a helyeken, ahova nyáron el szerettem volna menni(bár nem panaszkodhatok,hiszen idén már verysok helyen jártam). És lassan véget kell vetnünk a hajnali filmnézésnek, a táborozásoknak,a napozásoknak,a strandnak,és úgy kollektíven mindennek, ami jó volt ebben az évszekban.Fájó szívvel mondhatom,hogy a nyárból már csak egy kicsi van,és mindenki igyekezzen elraktározni télre a nyári emlékeket!!!

I Hate Plants.

IHP szindrómában szenvedek, mostmár hivatalosan is rettegek a növényektől. Nem valami érdekes lények, mégha el is tudjuk csak úgy spontán mondani a felépítésüket. Tiszta Lame.
ASD,panic. Bocsi, skacok, de most ennyi tellik.

A barátság

A barátságnak több fajtája lehet.Lehet távolsági barátság, nem olyan közeli barátság évek óta tartó basrátság, és éppen elromlaqni készülő barátság.Ez a legutolsó a legrosszabb. Nem tudni, miért romolhat el. a kommunikáció hiány, az együttlét hiánya, vagy egyszerűen az évek alatt változunk,és változnak a nézeteink, a személyiségünk, és az együtt alkotott élményeink. De azok a barátságok a legértékesebbek, amelyek megmaradnak, akár gyerekkorunk óta tart, akár csak egy-két éve. Érdemes megőrizni baráti kötelékeinket.
De ha a másik fél hátat fordít az összes barátainak(nekünk is) És csak akkor lép kapcsolatba velük, ha valami kell neki, akkor az nem, ismétlem NEM barátság.Csak egy átmeneti szemfényvesztés, amely hamar elmúlik, lemorzsolódik.

Lépés

Van, hogy egy döntést muszály meghozni.Bármennyire fáj ez bárkinek is. De van, amikor a döntés meghozatala után döbbenünk rá: mi lesz, ha rosszul döntöttünk? Ha rácáfolnak arra, amit mi sziklaszilárdnak hittünk? Akkor mi lesz?

Érdekes, mert ha valaki a könnyebb utat válsztja, nem biztos, hogy ahhoz a célhoz jut, amelyhez szeretett volna.Bár ez az út sokkal kellemesebb, de annyival több munkával is jár.

De ha a nehezebbet választjuk? Sok gyötrődés árán,és megannyi áldozattal biztos, hogy elérhetjük céljainkat.De megéri-e ez a keményebb út? Vagy megéri a könyebbet választani?

És ha esetleg megbánnánk........nincs visszaút.Nem lehet megbánni, le kell nyelni mindazt, amely döntésünk következményeként ért minket.

Vajon melyik éri meg jobban?

A nehéz kezdettel, de kevesebb munkával végigcsnált út,

Vagy az az út, amelyen ha végigmegyünk, öröm visszatekinteni, bár a cél bizonytalan?

Nyár!

Végre itt van a kedvenc évszakom! A Nyár!
Nagybetűvel írtam, igen mert úgy érzem, hogy a nyár egy külön személy, életérzés, amely megremegteti mindenki szívét, amikor eljön hozzánk, s amikor elmegy mindenki megsajnálja, hogy már megint mindenkit itthagyott. Kezdődik a jégrémszezon, a nyáriszünet, és irány minden vízpart, erdő-mező ,hajóra repülőre föl(Final destination fanoknak nem ajánlott;)), irány új tájakra, pihenni és persze emlékeket gyűjteni. De persze az sem gond, ha otthaon maradunk.Mert akkor lehetőségünk akad egy kiadós alvásra, esetleg kint teraszon-ketben olvasásra, esetleg azt az időt még nyár vége felé(hangsúlyozom) Tanulásra is fordíthatjuk.
Ne feledjük el, hogy lehetőségek számtalan sora nyílik meg előttünk a nyár eljövetelével, és hogy ne feledjük: az élet sajnos túl múlandó ahoz, hogy ne használjunk ki benne minden percet!!

R.I.P

Azt hitted téged senki se szeret
Pedig mindenkinek a szíve beleremegett,hogy Gábor nincs többé.
Pedig neked még dolgod volt a földön
Az élet itt lent nélküled csak egy börtön.
Mért mentél el? Istenem,mért vetted el?
Egy jó barát mindenkinek kell!!
Papírra írom mit most érzek,és azt a sok szépetmit együtt éltünk átelfeledni nem lehet..
Még most sem tudom felfogni a dolgothogy te fent s mi itt lent...
De hidd el,egyszer még találkozunk
És akkor majd megvígasztalunk
Nyugodj Békében Dévald Gábor!!