New day

Új nap, új élmények,szokásosan semmihez sincs kedvem.Nem tudom miért, pedig lenne mit csinálnom!Tényleg...Hát megpróbálok mindent elkövetni annak érdekében,hogy egy kicsit spanolódjak...végül egy Király Viktor szám, csakmert ezt dúdolom már három napja:

Király Viktor - Solo

All, that you can say...

Kész, ennyi befejeztem.
Az emberek hihetetlenül képesek arra, hogy csupán egy iformációmorzsából jellemezne, leírnak, majd elítélnek egy embert.Ráadásul ha ezt az az ember teszi, aki számunkra a legértékesebb a legszimpatikusabb. Akkor fáj a legjobban.
Ezzel tegnap kellett hogy szembesüljek. Ez miért jó?
Nem lenne egyszerűbb megismerni az embert,és még ha ítélkezünk is utána ítélkezni??!
Az emberiség alul van tájékoztatva.
Vidzs out.

I feel the difference

Már a természet is érzi, hogy itt az ősz. Lol.
Más illata van a szélnek, a hajnalok hűvösebbek,hidegebbek a nappalok, és kezdődik a visszaszámlálás, mert már nincs egy hét a következő tanévig. Lássuk csak mivel állunk szemben:
-10 hónap múlva lesz úra nyár.
-2 hónap telt el az évzáró óta.
-mindenki magasabb osztályba jár.
-Kezdődnek a házi feladatok, a megoldhatatlan matekpéldák, a fogadóórák, a szülői értekezletek, az osztálykirándulások,és persze...az osztályzatok. Brrrr....kirázott a hideg.

Lépés

Van, hogy egy döntést muszály meghozni.Bármennyire fáj ez bárkinek is. De van, amikor a döntés meghozatala után döbbenünk rá: mi lesz, ha rosszul döntöttünk? Ha rácáfolnak arra, amit mi sziklaszilárdnak hittünk? Akkor mi lesz?

Érdekes, mert ha valaki a könnyebb utat válsztja, nem biztos, hogy ahhoz a célhoz jut, amelyhez szeretett volna.Bár ez az út sokkal kellemesebb, de annyival több munkával is jár.

De ha a nehezebbet választjuk? Sok gyötrődés árán,és megannyi áldozattal biztos, hogy elérhetjük céljainkat.De megéri-e ez a keményebb út? Vagy megéri a könyebbet választani?

És ha esetleg megbánnánk........nincs visszaút.Nem lehet megbánni, le kell nyelni mindazt, amely döntésünk következményeként ért minket.

Vajon melyik éri meg jobban?

A nehéz kezdettel, de kevesebb munkával végigcsnált út,

Vagy az az út, amelyen ha végigmegyünk, öröm visszatekinteni, bár a cél bizonytalan?

ha majd elmegyek (elégia)

Tudtam.Tudtam már a legelején,
hogy nem lesz pont annak
a csodálatos mondatnak végén.

Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen,
és hogy ott kell hagynom mindenkit,
nem szabad megtörténjen

Annyiszor azt kívántam...bárcsak
hogy miért pont ők...BÁRcsak,
Megint baj lesz...BÁRCSAK!

Látni akarom a történetüket,
tudni akarom,mi lesz velük?
Vajon leszidják majd fejüket?

Biztos.És én tudom,hogy mindezt nem láthatom.
Saját hibámbóé nem tudom mi lesz velük egy év múlva,
de szeretném látni.
És ha meg lenne hozzá a hatalom..

De nem lehet.Így születtem,
ezt a dolgot nem lehet elnyomni,
és nem lehet visszavonni,amivé lettem.

Most végre azt csinálhatom,
amit mindíg szerettem volna,
de egyre bomlok, mint az atom.

Mennyire keserűséges dicsőség ez!
Hogy azt kívánom,hogy
ne kelljen átélnem ezt.

Ez az elég lehangoló vers akkor született,amikor nemrégiben eltörtem a kisujjam,amit műtöttek,és felmerült az a gondolat a családban,hogy sulit váltok,és azt az osztályt, ami kevés idő alatt annyira a szívemhez nőtt ott kell (lehet) hagyjam.Ezeket a hihetetlen érzéeket fejezi ki ez a vers.