Alone in the....the....something

Aki látta valahol az elveszett lelkemet, és vele együtt az érzéseimet,az szóljon.
Nem találom sehol sem őket, és szerintem együtt mentek el, mert nem találom egyiket sem.
Mostanában annyira nem érzek semmit, hogy csak na. Most nem anatómiailag, de a mellkasomban mintha egy sivatag, egy nagyon hideg és jeges sivatag lenne.És abban a sivatagban nagyon sok futóhomok lenne, amibe nagyon könnyen beleragadhatunk, bármerre lépünk.
Igen, így érzem már magam nem egy napja, nem egy hete, lehet hogy(bizony ám!) több hónapja.
Semminek nem tudok örülni.Egy fikarcnyi boldogság sincs bennem. A hétköznapokon persze van rajtam egy ügyes álarc, amit mások magabiztosságnak, vagy boldogságnak neveznek.Ettől az álarctól persze semmi sem látszik az igazi...hát....."érzéseimből"?De ez így van. Semmi nem sikerül,sőt némely emberek hihetetlen helyzetekbe hoznak engem. Csak egy-két olyan ember él ezen a földön(naprendszerben,csillagrendszerben,univerzumban) aki úgy igazán meg tudna érteni.
Mindenki üvöltözik körülöttem-velem.Fingggom sincs,hogy miért.
Igazság szerint szenvedek, mint a kutya.

All, that you can say...

Kész, ennyi befejeztem.
Az emberek hihetetlenül képesek arra, hogy csupán egy iformációmorzsából jellemezne, leírnak, majd elítélnek egy embert.Ráadásul ha ezt az az ember teszi, aki számunkra a legértékesebb a legszimpatikusabb. Akkor fáj a legjobban.
Ezzel tegnap kellett hogy szembesüljek. Ez miért jó?
Nem lenne egyszerűbb megismerni az embert,és még ha ítélkezünk is utána ítélkezni??!
Az emberiség alul van tájékoztatva.
Vidzs out.

It hurts f**king bad.

Nagyon rossz. Nagyon.
Nem gondoltam,hogy ekkora fájdalommal jár a suliváltás. Rohadtul rossz. Hiányzik a környezet, az osztálytársak, a megszokott minden. Mintha a tudatom egyik fele még mindíg ott lenne. Iszonyatosan hiányzik minden el nem tudom mondani, mennyire.Semmi bajom az új sulival, csak nehéz elszakadnom a régitől. Nagyon nehéz.Imádtam oda járni, és remélem még egyszer legalább visszamegyek egy kicsit. Most új osztállyal megyünk osztálykirándulni, remélem már minden el fog rendeződni.De akkor is hiányzik mindenki. Nagyon.

R.I.P

Azt hitted téged senki se szeret
Pedig mindenkinek a szíve beleremegett,hogy Gábor nincs többé.
Pedig neked még dolgod volt a földön
Az élet itt lent nélküled csak egy börtön.
Mért mentél el? Istenem,mért vetted el?
Egy jó barát mindenkinek kell!!
Papírra írom mit most érzek,és azt a sok szépetmit együtt éltünk átelfeledni nem lehet..
Még most sem tudom felfogni a dolgothogy te fent s mi itt lent...
De hidd el,egyszer még találkozunk
És akkor majd megvígasztalunk
Nyugodj Békében Dévald Gábor!!