A film története nem bonyolult, senki ne számítson Vihar Szigetek konspirációra, és Shakespeari drámákra, ám annyit el lehet mondani a filmről,hogy ez bizony egy romantikus film.
De nem ám a mindenféle eddig megismert romantika, a-a. Ez a történet egy olyan atmoszférát hozott létre, olyan a szerkezete, amely után ha valaki igazán beleélte magát, órákig még narrálni fogja az életét, mégha elmegy a wc-re, akkor is. Mert Amélie élete úgy van porcikákra szedve,ahogy azt még egy filmben sem láthattuk. Biztos vagyok benne,hogy mindenkinek megvannak azok az apró örömök az életben, amiket nagyon szeret. Például személy szerint imádom, ha egy nyári hajnalon egy sátorban kelek fel, evés közben mindig iszok, és különös élvezettel tölt el a szemöldököm kiszedése. Nem szeretem viszont, hogyha lassan mennek előttem az utcán, és ha beázik a cipőm.
Nos ha ez a leírás az imént nem tetszett, akkor nem ajánlom a filmet :D Mindenki különleges, mindenkinek megvannak a maga bogaras szokásai, és a főhősünk a legköülönlegesebb mind közül.
Úgy talál rá a szerelemre, amilyen különös módon udvarol Ninonak, annak a szintén különc srácnak,
Visszaolvasatam ezt a bekezdést, és nem hiszem el én sem, de tényleg így van.
A film enyhén zöldes fényelése, az arcközeliek, a filmzene mind mind annyira jól passzolnak ehhez a különc történethez, hogy az már nem emberi. Rádásul a film annyira francia, hogy az embernek kedve támad ott élni.
Mindenképen ajánlom ezt a mikroközösséget bemutató filmet, egyszerűen fordulatgazdag és a hangulata arra késztet, hogy kiüljünk egy jó francia bort elkortyolgatni az erkélyre.
