-"Máriám!"
(No nem a szomszéd marikanéni, hanem az a bizonyos nagyasszonyi szűz)-álltam (ültem) megrökönyödve a képernyőm előtt, amikor mindazt a régi, immár poros bejegyzéseket olvasgatva a régi önmagamra leltem. 21 éves korában az ember lánya azt az édes 15 éves kamaszt már egy ládikába zárja, valahová a tudatalattija mélyére.
Ez a kis kamasz hagyott maga után egy blognyira való elgondolkodtató, magvas irományt, amit végigolvasva visszataláltam az életem egyik állomására, ahol még ártatlanul álltam az alkohol, a karácsony és mint olyan, az élet varázslatos bűvháromszögében. Ez a láda a mai napon kinyílt, és mosolyogva nosztalgiázok önmagamon.
Azóta már jóval súlyosabb választások elé állított a sors, amire akkor még gondolni sem mertem. A konfliktusok, gyarló emberek és a kemény, rideg bürokrácia világába már nem az az édes kis középiskolás kiscsaj illik.
Immár úgy érzem felnőttem, amely olyan dolgokkal jár,hogy az ember elveszíti az eszét. Node egyelőre foglalkozzunk a régi gondolatokkal.
Első sorban öröm visszanézni ezt az online naplót, egyáltalán örülök,hogy megtaláltam ezt a régi URL-t, hozzá is löktem a mostani tumblr-feedemet mert ugye, haladni kell a korral..:D
Csak hogy mindenkit megnyugtassak, a kezdeti nehézségek után a gimnázium lett életem fénypontja (eddig). Blogbejegyzéseim számán is látszik,hogy tetőtől-talpig belecsöppentem a Szabolcsi szociális élet kosarába, idpm sem volt filozofálni az én kis blogom felett.
ÁPDÉTEK AZ ÉLETEMBEN
-Orvos leszek
-Mindenkinél drágább férfiú a párom immár három éve
-Tökletesen elégedett vagyok a világról összegyűjtött minden tudásommal, amit a mai napig is bővítek, és nem szándékozom abbahagyni
-És az első betonbiztos tanácsom amit az életről saját bőrömön megtapasztaltam, nem más,hogy az ÁLMAIDÉRT KÜZDENI AKÁRMENNYI IDEIG IS TART TELJESEN MEGÉRI. Még akkor is ha közben emberek, helyek közösségek, csoportok morzsolódnak le a mai felgyorsult és facebook-központú társadalmunkban. Ez van emberek, csak az érdekes emberek maradnak fent a szociális hálón!
Rengeteg tapasztalatom van még, amit remélem össze tudok rendesen szedni a fejecskémben és meg tudok veletek (inkább jövőbeli önmagammal) osztani, és ismét fennmaradjon egy darabka a világhálón a mostani énemből.
Vidzs out
