Lépés

Van, hogy egy döntést muszály meghozni.Bármennyire fáj ez bárkinek is. De van, amikor a döntés meghozatala után döbbenünk rá: mi lesz, ha rosszul döntöttünk? Ha rácáfolnak arra, amit mi sziklaszilárdnak hittünk? Akkor mi lesz?

Érdekes, mert ha valaki a könnyebb utat válsztja, nem biztos, hogy ahhoz a célhoz jut, amelyhez szeretett volna.Bár ez az út sokkal kellemesebb, de annyival több munkával is jár.

De ha a nehezebbet választjuk? Sok gyötrődés árán,és megannyi áldozattal biztos, hogy elérhetjük céljainkat.De megéri-e ez a keményebb út? Vagy megéri a könyebbet választani?

És ha esetleg megbánnánk........nincs visszaút.Nem lehet megbánni, le kell nyelni mindazt, amely döntésünk következményeként ért minket.

Vajon melyik éri meg jobban?

A nehéz kezdettel, de kevesebb munkával végigcsnált út,

Vagy az az út, amelyen ha végigmegyünk, öröm visszatekinteni, bár a cél bizonytalan?

Nyár!

Végre itt van a kedvenc évszakom! A Nyár!
Nagybetűvel írtam, igen mert úgy érzem, hogy a nyár egy külön személy, életérzés, amely megremegteti mindenki szívét, amikor eljön hozzánk, s amikor elmegy mindenki megsajnálja, hogy már megint mindenkit itthagyott. Kezdődik a jégrémszezon, a nyáriszünet, és irány minden vízpart, erdő-mező ,hajóra repülőre föl(Final destination fanoknak nem ajánlott;)), irány új tájakra, pihenni és persze emlékeket gyűjteni. De persze az sem gond, ha otthaon maradunk.Mert akkor lehetőségünk akad egy kiadós alvásra, esetleg kint teraszon-ketben olvasásra, esetleg azt az időt még nyár vége felé(hangsúlyozom) Tanulásra is fordíthatjuk.
Ne feledjük el, hogy lehetőségek számtalan sora nyílik meg előttünk a nyár eljövetelével, és hogy ne feledjük: az élet sajnos túl múlandó ahoz, hogy ne használjunk ki benne minden percet!!